CSILLAGSZEME

Oldalak (menü)

2014. szept. 23-25. – A fekete lyukak sok elmét mozgattak meg, írtak róla “tudományos” könyveket és cikkeket, készítettek róla “tudományos” dokumentum filmeket, szerepeltek számos Hollywood-i produkcióban, melyet úgy mutattak be, hogy egy olyan (legsötétebb és legsűrűbb) területe az univerzumnak, amely mindent magába szív, ahonnan még a fény sem szabadul, most pedig úgy fest, hogy mindez csak néhány “tudományos” elmében létezik és a Nagy Bumm elmélet, azaz az Ősrobbanás elmélete sem helyes.

Laura Mersini-Houghton már matematikailag is bebizonyította, hogy a kvantum hatások eléggé erősek ahhoz, hogy egy csillag fekete lyukká összeomlását megakadályozzák. Mint mondja mielőtt egy haldokló csillag elérné a fekete lyukká alakulást, az utoljára megduzzad és szétrobban.

Az új felállás nem csak arra ösztökéli a (még ellenálló) tudósokat, hogy újra gondolják a tér-időt, hanem a világegyetem eredetét is újra kell modellezni. Mint írják a modell nem tér ki a galaxisok középpontjában levő fekete lyukakra, de nem is kell egyből lemondani a fekete lyuk elméletről. Viszont vannak mások, mint Paul LaViolette, akik már régebb óta állítják, hogy a galaxis központjában nem fekete lyuk, hanem egy anyacsillag, egy ősproton található, mely nem elnyeli, hanem termeli az anyagot, ugyanis így növekszik egy galaxis, melyből kisebb darabok leválásával új galaxisok születnek, mint ahogyan az az Androméda galaxisnál (M31) is megfigyelhető, az M32-es katalógusszámú törpegalaxis esetében, melyre a tudomány azt mondja, egykor egy nagyobb galaxis volt, melynek anyagát az Androméda galaxis elszippantotta. Egyik oldal azt mondja, hogy az M32 egy bébi galaxis, másik oldal pedig azt, hogy az egy halálán levő galaxis, melynek vesztét a másik oldal anya-galaxisa okozza, melytől mindössze 20000 fényévre helyezkedik el. Egy galaxis esetében ez nem távolság, hiszen saját galaxisunk centrumától mi kb. 23000-26000 fényévre éljük mindennapjainkat, az Androméda galaxis átmérője pedig 110 ezer fényév, a kevés anyagot tartalmazó külső tartományokkal együtt 180 ezer fényév.

Mivel Stephen Hawking életműve nagyrészt a fekete lyuk elméletére épül, így többekben felmerült, hogy Hawking 2014. jan. 22-én az újonnan megjelenő, korábbi elmélkedését aláásó számítások miatt lépett a színpadra egy nem is olyan új tanulmány keretében, melyben azt írta nem létezik az eseményhorizont a fekete lyukaknál.