2015. márc. 10-én egy amerikai bíró elutasította az ateisták csoportjának keresetét, hogy az oklahomai Capitolium elől távolítsák el a Tízparancsolat kőtábla emlékművét, melyen persze véletlenül több szót is helytelenül véstek. Mint közölték az emlékmű nem vallási értelemben lett kihelyezve, hanem hogy megjelöljön egy történelmi eseményt. Ez az esemény pedig nem más, mint hogy Mózes lehozta a hegyről a Tízparancsolatot a zsidóknak, melyet az egész emberiség számára adott állítólag Jahve, a zsidók istene, mint a NE LOPJ, NE GYILKOLJ, stb. parancsolatokat, pedig úgy indul, hogy “Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéből”, azaz nyilván nem a magyarokhoz szólt.
Az állítólagosan Jahve által adott/ihletett kőtáblákat először összetörte Mózes a zsidók aranyborjúja miatt mikor visszatért a hegyről, aztán visszament a hegyre két újabb kőtáblával melyre Jahve írta a Tízparancsolatot.
Mózes II. könyve 32/19:
És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.
Figyelj alaposan, mert a Jahvétól származó Tízparancsolat hatodik része a NE GYILKOLJ, ugyanakkor ott már a zsidók magukra alkalmazzák az izraelita kifejezést, mely alatt Jézus korában még nem a zsidókat értették.
Mózes II. könyve 32/27-28:
Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát. A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú.
Mózes visszatérése a hegyre Mózes II. könyve 32/30:
Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek.
Mózes újabb kőtáblái a Mózes II. könyve 34/1-4-nél:
És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kőtáblát, hasonlókat az előbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az előbbi táblákon voltak, a melyeket széttörtél.
Vágott azért két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta néki, és kezébe vevé a két kőtáblát.
Mózes 40 napja negyven éjjele víz nélkül, mert ugyebár Jahve-val volt, akinek tudnia kell, hogy “teremtménye” 1.5 nap után meghal víz nélkül, aki pedig Mózesnek ígérte a tejjel-mézzel folyó Kánaánt:
“És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot”.
A 40 nap egy szimbolikus szám, mely Jézusnál (és másutt is, Vízözön, stb.) is megjelenik, kinél nem szerepel a 40 napig tartó vízmegvonás, mely lehetetlen, ugyanakkor Jézust már a Sátán viszi fel egy magas hegyre és ígéri a hatalmat a Föld országai felett.
Lukács 4/2; 6-7:
Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.
Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban. És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom; Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.
A jelenések könyve 12. része pedig azt írja, hogy:
És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.
A Lukács evangéliuma még annyiban is érdekes, hogy a szeretetre tanító Jézus Krisztushoz, aki még az állatok áldozása ellen is felkelt, egy olyan szöveget szerkesztettek, melyben Jézus ölésre buzdít. Ahogy utána olvastam az ominózus rész a nagy betoldáshoz kapcsolódik.
Lukács 19/27
Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem.
A Héber Iratokból Lukács kevesebbet idéz, mint Máté, és Jézus nemzetségi táblázatát Márián keresztül vezeti le, elmenvén Ádámig, nem állva meg a zsidó Ábrahám pátriárkánál, amint azt Máté teszi, aki Dávidot is a családfába sorolja (Máté 1/1).
Érdemes figyelni arra, hogy Jézus Krisztus az átírást büntetéssel tiltó, de többször is átírt bibliával ellentétben nem Ábrahám leszármazottja, hiszen Adiabene Mária, Jézus édesanyja nem volt zsidó származású, Jézus pedig szűznemzéssel jött világra, így József csak nevelőapa volt, nem vér szerinti édesapja.
Mária: A sumér Nagyasszony Szentiványi Rezső, "Bábeltől Pannóniáig" című tanulmányában, kereken tagadja Mária Dávidtól való származását, és hiábavaló kitalálásnak minősíti Mária Józseffel való unokatestvéresítését. Ő Krisztus Urunk anyját "Sumér Nagyasszony"-nak nevezi, ami egyáltalán nem tévedés, mert Galilea és Samaria népe Sumériából, mégpedig Susánból és Samarrából -- Nimród földjéről -- lett odatelepítve II. Sargon, majd később Nagy Sándor által. E nép gyermeke volt úgy Mária, mint József, nem pedig a távoli Júdeáé. Zsidók Galileában, Jézus születése idején nem voltak, mert -- amint H. S. Chamberlain "Foundation of the Nineteenth Century" c. könyvében írja -- a makkabeus Simon Tharsi egy sikeres galileai, asszírok elleni hadjárata után összeszedte az ottani zsidókat, és minden vagyonukkal együtt visszatelepítette őket Júdeába, nem sokkal Jézus születése előtt.
Isten fia Ernest Renan "The life of Jesus" könyvében azt írja, hogy Papias hierapolisi püspök egész életén át kutatott Jézusra vonatkozó adatok után, de szóbeli hagyományokon kívül csak két rövid ("incomplete") írást talált. Az elsőt, mely nem időrendi sorrendben példabeszédeket és elbeszéléseket tartalmaz, szerinte Márk írta, de nem említi, hogy milyen nyelven. A második, amely mondások gyűjteménye, Mátétól ered. De hol vannak ezek a töredékek az evangéliumok későbbi avagy mai formájától? Justiniánus apologéta még 150-ben nem említ evangéliumokat, csak az apostolok visszaemlékezéseit és kis terjedelmű intelmeket, melyekben a Dávidtól való származás még nem volt benne, bár az ugyanezen időben íródott "Didaché", mely az akkori álláspontnak megfelelő keresztény tanítást foglalta össze, úgy Dávidot, mint Krisztust, "Isten fiának" nevezi. Ebből azonban legjobb esetben is csak testvérekként értelmezhetők. Jézusnak "Dávid fiává" (leszármazottjává) minősítése egy későbbi keletű, szándékos félrevezetés, legendakeltés, amikor a hétköznapok embere számára elérhetetlenné -- és zsidóvá -- akarták tenni Krisztust. Az Istenfia elnevezés pedig általános volt az egyiptomi és a sumer királyoknál, sőt némely római császár még ezzel sem elégedett meg, hanem egyenesen istenné nyilvánította magát. Leonard Cottrell is az írja a "The Anvil of Civilization" című könyvében, hogy az "Istenfia fogalom nem ritka dolog a régi népeknél". Több sumer király is a Napisten fiának nevezte magát.
Az, hogy a szélhámos zsidók mit és mikor hamisítanak meg már a zsidó nép felemelése és a zsidó-kereszténység életben tartása érdekében, az őszintén szólva engem már nem túlzottan érdekel, mert Jézus az volt Aki, Akit persze a zsidók keresztre küldtek a gyilkos zsidó Barabás helyett, és pechjükre FELTÁMADT.
Hittudósok és történészek egyöntetűen írják, hogy az Újtestamentum evangéliumaiban az első évszázadok alatt sok változtatás, betoldás és kihagyás történt "egyházpolitikai, célszerűségi" okokból. Istennek jogában állt a messiás-várandóság betöltésére bármelyik népet kiválasztani, és az Ő Igéi ugyanolyan értékűek, ha kínai, szkíta, perzsa vagy zsidó Krisztus szájából hangzik is el. Mivel pedig valóban kiválasztott egy népet, melyen keresztül elküldte az Ő Egyszülött Fiát, nemcsak illik nekünk, hanem kötelességünk is tudni, hogy melyik volt az a nép. Houston Stewart Chamberlain szerint teljesen bizonyos, hogy Krisztus nem volt zsidó, és ereiben egy csepp zsidó vér sem csörgedezett, mert Galilea népe, ahonnan Krisztus származott, nem volt zsidó. E területet a zsidók "Galil hág Goyim"-nak, "Idegenek földjének" nevezték, és ezt a nevet egyszerűsítették a Rómaiak Kr. e. 63-ban Galileára, melynek jelentősebb városa Scythopolis, lakossága pedig khusi szkíta nép volt, kiket Kr. e. 710-ben II. Sargon Susánból telepített Galileába, az ottani rokon népek közé, akik a tőlük délre lakó szamaritánusokhoz hasonlóan, a sumér nyelv arámeus nyelvjárását beszélték.
A sumér nyelvről pedig nem kisebb tudósok, mint Sir L. Wooley, valamint Sir H.C. Rawlinson, Prof. J. Oppert és Prof. Sayce stb. állapították meg, hogy "ős-szkíta nyelv, melynek egyenes folytatása a magyar nyeLV. A bibliai atlaszok az ,,Exodus" előtti Palesztinát teljes egészében, Canaánt és lakosságát, mint canaánitákat tüntetik fel. A lakosságot az Ótestamentum "hettitáknak", a perzsák kitteusoknak és kattusoknak nevezik, melyet a görögök "scytha"-ra módosítottak. Azonban ÉL Istenük után nevezték őket Él Harcosainak, élitáknak is, ezt a Biblia "izraelita" néven őrizte meg. E nép azonban nem volt azonos Júda népével, bár Dávid és Salamon alatt a két nép együtt élt, de Salamon halála után az izraeliták visszaszerezték függetlenségüket. Júda törekvései sohasem szűntek meg Izrael bekebelezésére, ami Kr. e. 129-ben és 104-ben -- a Rómával kötött szövetség után -- bekövetkezett. Az Ótestamentum mai formájának, a Septuaguintnak írói már Júda népére is alkalmazzák az Izrael Népe nevet, mely azonban mindmáig, csak mint a zsidó nép vallási neve terjedt el a köztudatban. De Krisztus idejében "Izra-Elita" alatt még nem zsidókat, hanem "ÉL harcosait" vagyis a kánaáni Kitteusokat, a szkítákat értették. Jeruzsálemben a lakosság nagyobb része izraelita, szkíta volt. A zsidók, csak mint kisebbség éltek ott, akiknek vezetői a polgári közigazgatással voltak megbízva. Jézus az ottani izraelitákat tanítani járt oda, zsidó (ál)ruhába öltözve, mert a zsidók halálra keresték. (János 5:1-18)”.
A korabeli zsidók a Názáreti Jézust nem ismerték el sem zsidónak, sem szabadítónak.
Mit mondott állítólagosan Jahve Mózesnek?
Mózes II. könyve 34/12-13:
Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, a melybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted. Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket.
Jelen pillanatban világszerte (nem csak a Kárpát-medencében) a nem zsidó múlt eltüntetése történik. Amint előkerül egy a zsidó-kereszténységbe nem illő lelet, azt idő előtt megsemmisítik.
Irakban és Szíriában egy tucat régészeti lelőhely van az ősi sumér (magyar) kultúra hagyatékából. Irakban csak közel 10ezret tartanak számon, melyek nagy részét mai napig nem tárták fel, miközben az előkerülő leleteket rendszerint újra és újra lerombolják, vagy éppen eltüntetik, mint ahogy az az iraki múzeumokban is történt az USA által meghirdetett terrorellenes háború keretében történő iraki invázió esetében, amikor a múzeumok szó szerint ki lettek fosztva. Az ékszereket hátrahagyják, a sumér pecséthengereket, vagy ékírásos táblákat pedig sorban eltüntetik, ugyanis kiderülne, hogy számos elem, melyek a jogba, vagy vallásba be lettek építve, ezen ősi civilizációk szüleménye, melyet az idő előrehaladtával megpróbáltak, megpróbálnak zsidóvá változtatni.
1848-ban a British Museum, Layard tudós vezetésével expedíciót küldött Ninive romjainak feltárására. Ez alkalommal kerültek elő az asszír műveltség csodálatos emlékei, közöttük mintegy 60 000 darab ékírásos agyagtábla, amelyekből 22 000 darabot a British Museumba szállítottak. 2002 áprilisában iraki archaeológusok engedélyt kértek a British Múzeumtól, hogy lemásolják a táblákat. Minden tábláról egy másolat készült volna, melyeket aztán az újjáépített Ninivei könyvtárba helyeztek volna, ami tudományos, turistalátványossági központként működött volna. Persze közben tervben volt a múlt szélesebb körű feltárása, újabb és újabb leírások felkutatása. Csak aztán belépett az ajtón egy Iraki háború, amelyet formailag 2011-ben zárt le az USA. Rá nem sokkal pedig megjelenik az USA és Izrael által kiképzett és támogatott ISIS nevű szörnyeteg, amely aztán a Bush által meghirdetett terrorellenes háború újabb lépcsőfokává vált egy USA által vezetett koalícióban, miközben az USA-t a zsidók rángatják, vagyis pontosabban a kazárok, mivel a mai zsidók nagy százaléka kazár. Közük annyi a zsidókhoz, hogy egykoron felvették a zsidó vallást.
Az ISIS pedig ugyanúgy, mint a zsidók (vagy nem zsidók) irányította USA, az ősi múlt, és az ősi népek kiirtásán munkálkodik, miközben az állampolgárok nagy részének erről lövése sincsen.
Van aki szerint ebben a cirkuszban a földi színpadon a szürkéknek nevezett fajnak is sáros a keze, de ez egy másik történet, hiszen valaki szerint a Földön kívülről jönnek, valaki szerint pedig nagyon is a Földről, annak is a belsejéből, vagy egy másik dimenzióból, hisz le van írva, hogy levetették őket a Földre az égből (jelenések könyve 12. rész), és jaj a Föld lakosainak.
A történet viszont már annyira röhejes, hogy sírni lehetne rajta, hiszen a színpadon ellenségnek tűnő arabok és zsidók egyformán Ábrahám utódai. A zsidók Izsáknak, az arabok pedig Izmáelnek a leszármazottai, így érthető, ha mindkét vallás, az iszlám és a judaizmus is más népek múltját, vallását kitörölné még az emlékezetből is, miközben tömegesen mészárolnak le embereket, miközben azt a parancsolatot kapták, hogy NE GYILKOLJ.
Érdemes rákukkantani a BAGDADI MÚZEUM oldalára, ugyanis azt írják ki kezdő oldalra, hogy
2015
ISIS DESTROYS WHAT IF LEFT OF ANCIENT HISTORY
Magyarul: az ISIS elpusztítja, ami megmaradt az ősi történelemből.
Az írásra klikkelve pedig bemutatják a régészeti lelőhelyeket helyszíneit, melyek nyilván sorban lerombolásra kerülnek.