2015. jan. 04. – Klíma mérnökök és a haldokló óceánok.
Amikor az óceánokból eltűnnek a planktonok, az óceán meghal. Amikor az óceán meghal, az emberi faj nyomban az óceán sorsára jut. A globális plankton-állomány jelenleg 50-60 százalékkal csökkent hivatalosan 2010-es adat szerint 40%), melynek sok ok-okozati tényezője lehet, de legvalószínűbb az intenzív UV sugárzás, mely a tönkretett ózonréteg miatt történik. A legnagyobb tényező, mely az ózonréteg elvékonyodása mögött áll, a geomérnökök, azaz a klímába beavatkozó emberek tevékenysége, akik a tönkretett ózonpajzs miatt egyre többet kényszerülnek permetezni. Amellett, hogy tevékenységükkel teljesen felborítanak mindenfajta természetes időjárási mintát, károsítják a légkört, toxikus fémekkel és vegyi anyagokkal szennyezik a levegőt, melynek nanorészecskéit mindannyian belélegezzük, mérgezik az élet mindenfajta megjelenési formáját.
Több megjelenési formája van annak, hogy a növényekre milyen hatással van a tönkretett ózonpajzs és az azon át beérkező UVB sugárzás. A fák kérgeinek leválása, melyeknél az árnyékos oldalon marad csak egy vékony csík a kéregből, a fák lombkoronájának részleges, vagy teljes megperzselődése, elhalása, terméshiány, stb., melyeket Dane bemutat az alábbi cikkben.
Személy szerint én viszont nem osztom Dane Wigington azon tanácsát, hogy amennyire csak lehet, óvakodjunk a Naptól. Ő ugyanis azt mondja, hogy ha kimegyünk a Napra kenjük be magunkat napvédő krémekkel, viseljünk kalapot és napszemüveget, meg hasonlók, mint azt az elmúlt években minden napfényes napon újra meg újra árasztják felénk az irányított hírportálok. Én mindig napvédő krém nélkül megyek a napra, nem viselek sapkát, kalapot, napszemüveget csak bringán viselek, a Nap fényén pedig sokat tartózkodok. Egyszerűen rosszul érzem magam, ha egy napfényes napon valamiért nem lehetek a szabadban, de mindennek van egy bizonyos korlátja, ahogyan a napra sem mehetsz első nekifutásra órákra, mert akkor leégsz, vagy egy palántát sem tehetsz ki egy bizonyos ideig a déli Nap fényére, mert vagy meghal, vagy megmarad, de nagyon visszamarad a növekedésben. Viszont csak növényalapú étrenden élek, D-vitamint a Naptól kapom, nem tablettában, mesterséges cukrot teljesen kiiktattam az étrendből, ebből kifolyólag már csak forrásvizet iszom, vagy gyümölcsöt facsarok. Én hiszem, hogy a melanoma kialakulásáért nagyarányban az ember a felelős, vagyis a legfőbb ok, hogy mit visz be az ember a szervezetébe (étrend, alkohol, dohány....). A CUKOR BLUES könyvben olvasható, hogy a négereknél pl. amiatt jelentkezik egyre több rákos megbetegedés Európában és Amerikában, mert nincsenek eleget napfényen, hiszen nekik jóval több fényre van szükségük, mint egy fehérbőrűnek, mivel az ő bőrük az intenzív napfényhez alkalmazkodott. A napfény által termelődő D-vitamin hangulatjavító, hiánya depressziót okoz, amely pedig egyik formája a betegségek megjelenésének.
Minden energia, csak különféle formákban. Japán tudósok kísérlete kimutatta, hogy a test “fénylik”, fényt bocsát ki, napszaktól függően hol erősebben, hol gyengébben. A kísérletben öt egészséges férfi önkéntes vett részt. Háromóránként teljes sötétségben félmeztelenül álltak a kamerák elé húsz percre. A kutatók azt figyelték meg, hogy a nap folyamán a test fénye változik. Délelőtt 10 óra felé a leggyengébb, délután 4 felé a legerősebb, innentől fogva fokozatosan gyengül, mely összefüggésben van a test belső órájával (David Icke: Emberi faj emelkedj fel – Ébred már az oroszlán).
A védikus szentírások szerint az anyagi világot öt „durva fizikai” elem: a föld, víz, levegő, tűz és az éter, valamint három „finom fizikai” elem: az elme, intelligencia és a (hamis) egó alkotja. Ezek az elemek építik fel a 8,400,000 féle faj testformáit. A védikus szentírásokból (például a Srímad-Bhágavatamból) azt is megtudhatjuk, hogy a világegyetemben minden égitesten van élet, még a Napon is, és a testformák követik az adott égitesten domináns védikus elemet: minthogy a Nap tömegét legfőképpen a tűz elem alkotja, az itt élők teste is tűzből van.
A védikus világképben középtájon helyezkednek el a Föld típusú bolygók, lent az alsó bolygórendszerek, és fent a mennyei bolygók. A lelkek testük halála után tetteik és vágyaik eredőjeképpen születnek meg földi, alsó vagy mennyei bolygón, emberi, állati vagy növényi testben és kapnak a bolygónak megfelelő elemekből álló testet.