CSILLAGSZEME

2014. okt. 27-én Ferenc pápa beszédet mondott XVI. Benedek mellszobrának felavatása alkalmából a Pápai Tudományos Akadémia plenáris ülésén, a Vatikáni Kertekben lévő, IV. Piusról elnevezett épületben.

Ferenc pápa a plenáris ülés végén köszönetet mondott az akadémikusoknak a tudomány fejlődése és a népek életkörülményeinek javulása érdekében végzett munkájukért. „A természet fogalma fejlődésének végtelenül bonyolult témáját elemzitek. Hangsúlyozni szeretném, hogy Isten és Krisztus velünk járják utunkat, és jelen vannak a természetben, ahogy Pál areopagoszi beszédében kijelenti: »mert benne [Istenben] élünk, mozgunk és vagyunk« (ApCsel 17,28a)” – fogalmazott a Szentatya, és kiemelte, hogy Isten megteremtette az élőlényeket, és hagyta, hogy azok a szintén Istentől származó belső törvényeik szerint fejlődjenek, és elérjék saját teljességüket. Isten autonómiát ad teremtményeinek, és ezzel egy időben biztosítja őket folyamatos jelenlétéről, amely minden valóságnak életet ad.

Az ősrobbanás, avagy „Nagy Bumm”, amelyet ma a világ kezdeteként tartanak számon, nem áll ellentmondásban egy isteni teremtő beavatkozással, sőt megkívánja azt. Az evolúció nem áll szemben a teremtéssel, hiszen az evolúció olyan élőlények teremtését feltételezi, amelyek fejlődnek – mutatott rá a pápa. – Isten az embernek másfajta autonómiát adott, mint a természet többi részének, mégpedig szabadságot: a teremtés felelősévé teszi, hogy uralkodjon a teremtények fölött, és támogassa fejlődésüket az idők végezetéig. Az ember cselekedeteivel részesedik Isten teremtőerejéből, és így képes arra, hogy létrehozzon egy emberséges világot minden ember számára, nem pedig csak kiváltságosok egy csoportja részére

Igaz azonban az is, hogy amikor az ember szabadsága autonómiává válik – és ez nem szabadság, csak autonómia –, akkor cselekedetei elpusztítják a teremtést, és az ember a Teremtő helyére lép. És ez a súlyos bűn a teremtő Isten ellen – hangsúlyozta a Pápai Tudományos Akadémia plenáris ülésén mondott beszédében Ferenc pápa.

Mi Benne, Ő pedig bennünk, hogy teljes legyen a kép! Isten Mindenütt jelen Van, így bennünk is, mert mi mindannyian a Fenségesnek Fiai vagyunk, mondotta Jézus.

II. János Pál pápa 1996. okt. 23-án (vagy 22-én) szintén az evolúció elterelő-utcájába tévedt, melyben ugyebár az ember a fára mászó majomtól származik, nem pedig a csillagokból, a Világfáról/Tejútról, ahonnan leszállt, aztán visszamászik.

Ugye milyen érdekes időzítésű Ferenc pápa Nagy Bummja és az evolúciója?